Az iskola tanárai

Lionel Horatio Romolus Neykov

Titulus: Iskolaigazgató

Lionel Neykov- önéletrajz:

Születési név: Lionel Horatio Romolus Neykov
Született: 1975 augusztus 20. ,Oroszország - Moszkva
Szakma: pedagógus - Gyógynövénytan,Bájitaltan,Legendáslények gondozása,SVH szakos tanár
Iskolai végzettség: Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskola,valamint Harrigan Boszorkány és varázslóképző Egyetem - Szakképesítés tanulása: Durmstrang
Családi állapot: egyedülálló.
Eddigi munkahelyek: Roxfortban gyakornoki állás (LLI) - Durmstrang bájitaltan tanári állás ( személyes okokból munkahely elhagyása) A Varázslók Bankjában ügyintézőként dolgozás,utazgatás,felmérések.- Szent Edola varázslókórház ápoló mágusa.
Egyéb munkásságok:Az "Amit a farkasokról tudni kell" valamint a "Vérem a vámpíré" ,az "Ezer meg egy éjszakai bájital" és az "Ördöghuroktól Tokfáig" című könyvek írója.
3 év sárkánykutatás.
Lakcím: Brassó mellett, Elephant Grove (varázslófalu) Linişte promenada 5.


Előtörténet:

Lionel 1975,augusztus 20.án látta meg a Napvilágot.Pontosabban talán a Holdvilágot,hiszen éppen akkor született amikor sötéten kondult az óra az éjfélt jelezve.
Anyja boszorkány volt,apja pedig mugli.Nem volt a legjobb a családi állapotuk,és ez igencsak megviselte a fiút.
Nagyon megörült hát,amikor felvételt nyert az egyik varázsló iskolába,és elkezdhette tanulmányait.Innentől kezdve szinte már csak arra koncentrált,és boldog volt,hogy nem kellett gyakran hazajárnia.Persze édesanyját mindig szívesen látta,de apjával sosem volt jóban.Az apja,Serghei Neykov nem volt gazdag ember,sőt,egy idő után már egyáltalán nem dolgozott,s anyja,Irina Radoslava tartotta el mindannyiójukat a egy varázsló kórházban dolgozva.
Egyszer aztán amikor Lionel hazament,a szokásosnál is nagyobb veszekedés zajlott az anyja és az apja között.Már elég nagy volt ahhoz,hogy felmérje a helyzet jelentősségét.Szembe szállt apjával,majd összecsomagolt,és elhagyta a házat.Akarta,hogy anyja vele tartson,de nem volt elég mersze hozzá a nőnek.Így hát egyedül költözött Angliába,és diákmunkából fizette a kis lakása albérletét miközben tovább tanult,hisz anyja ugyanúgy segítette őt pénzügyileg továbbra is.
Nagy lelkiismeret furdalása volt,amikor az édesanyja betegségben hirtelen meghalt.A temetésre hazament,ám utána visszatért Angliába,és soha többé nem kereste az apját.
Élete során sok helyen megfordult,jó munkahelyei,melyeket különböző okok miatt hagyott ott,vagy váltott le.Ám mostanra már hatalmába kerítette a honvágy,s így úgy döntött,el látogat Romániába egy barátjához,majd hazatér.
Ám mágsem Moszkvában telepedett le,hanem vett egy kis házat Elephant Groveban,egy romániai, Brassó melletti varázslófaluban.
Azután pedig hallva az oroszországi Drapanre jó híréről,úgy döntött,hogy beadja a pályázatot egy szakra.Történetesen gyógynövénytanra.Nem volt közel az iskola új othonához,de a bent lakás miatt ez nem is jelentett problémát.És egyébiránt a hoppanálás művésze.
Meg is kapta az állást,és 5 évi tanítás után,miután az akkori igazgató lemondott posztjáról,és nyugállományba vonult,őt jelölték ki új igazgatónak.S immáron ennek 7 éve.Azóta pedig úgy virágzik a Drapanre mint még soha,és minden bizonnyal bekerül majd az iskola igazgatóinak történelmébe,mint egy nagyon neves,és híres mágus.


Jellem:

Lionel egy igazán intelligens mágus.Bár kicsit talán marcona,keveset látni mosolyogni,ám ez az életére nézve nem is túlzottan meglepő.Igencsak ironikus,szarkasztikus ember,szinte mindent meg tud magyarázni.Van amikor roppantul hallgatag,de van amikor szinte szóáradatokkal bombázza embertársait.Persze az órákon mindenképpen beszél,mindent elmagyaráz,és próbál közvetlen lenni a diákokkal.Persze néha túl mogorva.Lionel egy olyasfajta ember,akit vagy nagyon szeretni lehet...vagy nagyon utálni.
Nála nem igazán létezik az arany középút.

Külső leírása:
190cm magas,80 kg.Félhosszú barna haja van,melybe néhol már egy egy ősz szál vegyül,jelezve,hogy még egyáltalán nem öreg,de a kor mégis erőt vett rajta.Szemei sötétszürkék,mint az esős éjszaka,arca gyakorta borostás.Bőre sápadt,néha talán kicsit beteges színt ölt.Ennek ellenére igazán jóképű férfi,és sok nő álmodozott már róla.Csak,hogy Lionelt nem olyan könnyű megkapni.És ha mégis...akkor meg elviselni.Ha lenne kulcsmondata,talán ez lenne az ami nagyon találó rá:
Megszoksz,vagy megszöksz!

Varázspálca:
17 és fél hüvelyk ébenfa pálca sárkányszívizomhúr maggal.Rugalmas,kényelmes,és halálos a gazdája kezében ha kell.

Állat:
Onix a macskabagoly.

Fedor Csornej

Titulus: A Pantheran házvezetője,Tájrajz tanár

Lizbeth Parlay

Titulus: A Dracollin házvezetője,Vér - és Árnymágia szaktanár

Születési név: Lizbeth Parlay
Született: Születése ismeretlen, megélt már egy s mást, de az idő nem hatott rajta.
Szakma: Árny-és Vérmágus
Iskolai végzetség: Magán „egyetem”, Roxfort Boszorkány

és Varázslóképző szakiskola „mardekár-ház”, Á.M.M. Akadémia
Egyéb munkásságok:
Eredendő sötétmágia kutatás.

Előtörténet:
Sok-sok éve már, hogy szokatlanul sok csillaggal telített volt az ég Japán felett. Téli éj volt, mikor egy kora rettegett fekete mágusa Maltazaar épp sárkány tojás után kutatott egy kis erdőben. Azonban útja során a hóval terített úton egy acélszemű, szőke hajú kisbabára figyelt fel. A lány, ki vérben feküdt átfagyva a japán gesa mellett,anyja belehalt a szülésbe. Maltazaar először megakarta ölni a kisbabát, de amint szemkontaktusba került a kicsi Lizbethel, valahogy meggondolta magát, furcsálta, hogy egyáltalán nem látszik rajta Japán vére. Így hát magához vette s annak méltóan nevelte.
A lány ahogy nőtt fel egyre látszódott rajta, hogy bizony kitűnő tanítvány a sötétmágia s ahhoz hasonló tantárgyak terén. Elég erős személyiség,hogy képes legyen a mágia mélyebb bugyraiba belemélyedni. Így a mestere nagyjából a lány tini kora felé elkezdte neki tanítani a mágia magas fokát. S csak nem fiatal felnőttként már jókora tapasztalattal, tudással s erővel bírt. Árny- vérmágus lett. Akár csak mestere kit egy szörnyű betegség taszított halálba.
Lizbeth csak ezután ment közösségbe. Levelet kapott a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskolától. Mikor eljött a nagy nap s szólították a süveghez sikeresen be is osztották természetesen a mardekárhoz. Csak páran tudták és persze a tanárok, hogy a lány kinek a neveltetése alatt élt. Kissé féltek is tőle, hisz kora és tudása messze meghaladta évfolyam társait, nem beszélve hogy már akkor birtokolt egy igen régi képességet a párszaszájúságot. Sötétmágiát nem igen kellett tanulnia így a mardekáron belül felvett némi bájitaltant s mágia történelmet. Majd néhány évre rá sikeresen letette a RAVASZ fokozatot is Árny- és vérmágiából. Ezután egy Államokbeli Magas mágiával foglalkozó Akadémián képezte tovább ma

gát. Megkapta a Professzor fokozatot. De nem kötelezte el magát, hanem sötétség utáni vágyakozását csillapítva hosszú útra kélt. Talán évszázadokat is töltött az eredendő sötétmágia kutatásával. Majd egy nap abban a szerencsében volt része, hogy felkereste őt egy híres varázsló Dracollin Dyung. A drapanre alapító mágusa. Dracollin, mindössze néhány szót váltott a számára érdekesnek tűnő lánnyal, de elegendő volt ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa nézetét Lizbeth, a tanítással szemben. S talán a sorsiróniája lett volna? Lizbethet sok-sok évre a rejtélyes találkozás után meghívták a Dracollin szak vezetésére.

Jellem:
Hűvös,ravasz, meglehetősen büszke és kissé cinikus egyéniség. Szavait mindig megválogatja, legtöbbször súlya is van azoknak. Szemeivel fegyelmet, tiszteletet parancsol szinte szikrákat szór acélszürke szemei. Meghallgat másokat, de együttérzésre senki ne számítson, ő csak saját érdekeit tartja szem előtt.
Szeret megfigyelni, így ne lepődj meg ha a

sötétben felfedetlenül egy rejtélyes alak figyeli lépteid. Óráin mindenképpen a maximumot és fegyelmet várja el. Előszeretettel bünteti diákjait.

Külső: 175 cm magas, karcsú fiatal nő. Váll alá érő hullámos, természetes hidrogén színű haja emeli ki acélszürke szemeit. Szépen ívelt ajka leginkább májva színű. Arca hűvös képet ad mégis van benne némi báj. Bőre barackszínű. Szereti a sötét illetve zöld ruhadarabokat, az eleganciát, igényességet. Szerelmi ügyekben semmit nem tudni róla, sosem adja titkát. Majd ha emberére akad.
Kulcsmondata: „Alea iacta est”- A kocka el van vetve!

Varázspálca:
13 hüvelyknyi hosszú éjszínű ébenfa pálca főnixtoll maggal. Ezt a pálcát még mesterétől kapta, így mondhatni hozzánőtt. Pehely könnyű, áramvonalas faragása miatt lehetővé teszi a villám gyors rántást és forgatást.

Állat:
Egy 3 méter hosszú Fekete mamba. (mérgeskígyó)

Jeffrey Grayson

Titulus: A Raccoonov házvezetője,és Bűbájtan tanár

Jeffrey Grayson-önéletrajz:

Születési név: Jeffrey Grayson
Született: 1984. december 31.
Szakma: pedagógus- Bűbájtan, Mágiatörténet
Iskolai végzettség: Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskola,valamint Harrigan Boszorkány és varázslóképző Egyetem - Szakképesítés tanulása: Durmstrang
Családi állapot: egyedülálló
Eddigi munkahelyek: Dél-Amerikába dolgozott régészként
Lakcím: Anglia, London

Előtörténet: Jeffrey 1984 utolsó napján látta meg a napvilágot London belvárosában. Egyszerű, mugli kórházban jött a világra, a szülés minden komplikáció nélkül zajlott le.
Életének első pár évében nem történt vele semmi különleges. A családi birtokon élt, szinte el sem hagyta azt. London mellett egy több mint 10 hektáros területen, ahol erdők, mezők voltak, és egy tó is helyet kapott itt. Imádta ezt a helyet, egyszerű gyermekként folyamatosan csak játszott, nem nagyon akart semmi mást tenni. 6 éves korában iskolába küldték a gyermeket, aki kivételes volt, hiszen imádott tanulni. Egy gond volt ezzel, hogy ez egy mugli iskola volt, talán egyetlen másik mágus sincsen körülötte. Mindig is történtek vele furcsa dolgok azonban. Igaz, egyszerű varázslatokat hajtott végre, de mégis megmutatkozott mágikus ereje. Néha változtatta a tolla színét, ami nem tetszett neki, azt esetleg eltűntette, volt hogy a haja színét is megváltoztatta, sok minden történt, de mindegyik akaratlan volt. Maga sem tudta, hogy hogyan csinálta, sosem volt tudatában ennek, sőt, még a varázsvilágról sem tudott. Honnan is tudott volna, hiszen szülei, akik az iskolában tanítottak, ők sem tudtak erről a rejtett világról. Pedig nap mint nap találkoztak varázslókkal, de persze ahogy az rendjén van, nem tudtak róla semmit sem.
Aztán egy napon, amikor a kis Jeffrey már nem is volt olyan kicsi, szóval 12 éves korában meglátogatta a londoni birtokot egy idős ember. És elmesélt a családnak mindent arról, hogy mit is csinálnak a varázslók, meg persze azt is, hogy egyáltalán léteznek. De nem nagyon akartak hinni neki, hiszen azért egy hír váratlanul érheti az embert, főleg ha eddig azt hitte, hogy varázslók csak a mesékben, meg könyvekben léteznek. Főleg a fiút lepte meg a dolog, kikerekedett szemekkel hallgatta az öreget, és nézte végig a bemutatóját. Persze nagyon tetszett neki maga a helyzet is, hiszen gyorsan eszébe jutott, hogy ezzel rengeteg kapu nyílt meg előtte. Éppen ezért egyből igent mondott a professzornak, és a következő tanévet a gimnázium helyett a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőben kezdte meg.
Augusztus végén elment vele ugyanez a prof. És segített a bevásárlásnál. Az Abszol útra mentek, ahol mindent meg is találtak. Persze a fiú ismét csak ámult és bámult, hiszen ennyire zsúfolt, és mégis gyönyörű helyet ritkán lát az ember. Ez volt az első érintkezése a varázsvilággal, és hát persze örökké emlékezetes maradt ez a pillanat. Nem tudta elfelejteni az első pálcáját, első talárját, na meg persze első baglyát sem.
Az erre következő napon a elindult új élete fel. Barátokat kellett szereznie, ismerősöket, és persze ami elkerülhetetlen egy ilyen helyen ellenségeket is. Az első estén, amikor megérkezett egy félénk diák volt. Mi mást is várhatnánk tőle, egy ifjú gyermek, aki bekerül több száz gyerek közé, akik régóta a suli padlóját tapossa. Jeffrey nem nagy meglepetésre a Hóllóhátba került. Ennek nagyon örült, persze több okból is. De igazság szerint nem nagyon törődött azzal, hogy melyik ház tagja, hiszen igazság szerint őt a tudásvágy hajtja. Sosem érdeklődött nagyon a kvidics iránt, de persze repülni tudott, meg elég jó terelő is volt, de valahogy sosem hívták be a csapatba. A 7 év alatt, melyet a Roxfortban töltött mégis nagyon sikeres volt. Több téren is, a legfontosabb mégis a tanulás volt. Többször évfolyamelső lett, prefektusnak nevezték ki, a lányok imádták, rengeteg barátja volt. A siker mellé azonban persze van másik oldala is. Főleg az irigykedők, akik nem tudták elhinni, hogy egy ember ennyi mindent megtehet. Pedig nem volt benne semmi különös, csak sokat tanult, mely elengedhetetlen egy Hollóhátasnál, és jó magaviselete volt. Persze benne volt pár csínyben, de nem tartozott az iskola csínytevői közé. Voltak évek, amik érdekesebben sikeredtek, mint a többi. Ilyen volt az RBF vizsgája, melyek elég jól sikerültek. 5 kiválót szerzett, és mindenből átment. De RAVASZ-on már gyengébben szerepelt. Csak három tárgyból szerzett kiválót, bűbájtan, átváltoztatástan, mágiatörténet. Megtanult hoppanálni is, melyet elég egyszerűnek vélt, és az is volt számára. Egyszóval, itt az iskolában elsajátította az alapokat, melyekre mindenkinek szüksége van, de ezzel nem elégedett meg. Mindig is tanárt akart lenni, mert úgy gondolta hogy a tanárok a világ leghatalmasabb mágusai, és hát ő mindig is maximalista volt. Éppen ezért egy varázsló egyetemre ment, ahol tökéletesítette tudását, és két tárgyból le is rakta a záróvizsgát, vagyis két tárgyat oktathat. Az egyik a bűbájtan, mely örök kedvence a másik pedig a mágiatörténet, melyet ugyancsak érdekesnek talált. Ekkor már 23 éves volt az „ifjú titán”, de úgy döntött, hogy nem jelentkezik még egyetlen suliba se. Még tanulnia kell, hogy diákjainak a leghatékonyabb varázslatokat taníthassa meg. Éppen ezért olyan országokba ment el, ahol úgy vélte hogy találhat hatalmas varázslatokat. Rúnákat, hieroglifákat tanulmányozott, és ki is szedett belőlük jó pár dolgot. Angliát messze elhagyta, sőt magát a kontinenst is. Nem volt arrafelé keresnivalója. Szüleivel nem nagyon tartotta a kapcsolatot, hetente egy levél, nem sok. Meg néha haza is nézett, de igazából nem ez töltötte be a fő szerepet az életében. Sok mindent tanult, köztük az animágiát is. Mosómedve alakját tudja felvenni, talán ez is közrejátszik abban, hogy a Raccoonov házvezetője lett.
Amikor befejezte az utazásait, és kellő tudást gyűjtött össze, akkor felkereste több mágusiskola vezetőjét. Nem tudja, hogy hova, mikor veszik fel, de abban biztos, hogy egyszer kapni fog egy levelet, melyben leírják, hogy felveszik őt az iskolába. De addig is tudta, hogy valamit kezdenie kell az életével. Visszatért Angliába, és vásárolt magának egy házat London belvárosában. A helyi mágiaügyi központban helyezkedett el, mint történész. Nem tartózkodott túl sokat Londonban, mert folyamatosan kutatnia kellett 5 fős csapatával. Főleg Dél-Amerikába kutattak azután, hogy az inkák, maják, aztékot mit is tettek a varázslat segítségével. Itt kapta meg a levelet, ami királykék borítékba érkezett, és melyben értesítették róla, hogy ő lehet a Raccoonov ház vezetője, már ha vállalja. És hát miért ne tenné. Azonnal otthagyta a csoportot, Angliába ment, összepakolt, és el is indult az iskola felé, ahol betöltheti majd álmai állását…!

Kinézet: Körülbelül 185 centi magas. Elég vékony, de mégis szálkás teste van. Nem lehet több 75 kilónál. Fekete haját általában kócosan hordja, egy-egy tincs a szemébe is lóg, de nem vészes. Szemei barnák, elég sötétek, szinte már feketék. Karakteres arca van, nem nagyon lehet összetéveszteni senkivel sem, nem egy amolyan sablon ember. Arca mindig frissen borotvált, ez lehet, hogy valamilyen bűbájnak köszönhető, de nincs olyan ember a földön, aki látta volna már borostával. Mióta a varázsvilágban él, szinte mindig talár van rajta, korábban mindig feketét viselt, de lehetséges, hogy most átvált a sötétkékre háza miatt. Emellett inget, és szövetnadrágot, valamint lakkcipőt, de persze vannak kivételek. Elég elegánsan öltözik, ahogy azt egy angol nemestől el is várja az ember.

Jellem: Jeffrey jelleme elég könnyen kiismerhető. Persze sokat kell vele lenni, hogy ez megtörténjen, de nem lehetetlen a dolog. Optimista jellem, mindenben megpróbálja a jót látni, még a legrosszabb dologban is. Ezzel egyesek agyára megy, de hát ilyen, nincs mit tenni ellene. Társaságban nem szokott a középpontba lenni, esetleg akkor, hogyha ésszel kell villantani valamit. Hogyha egy jó ötlet kell, kreativitás. Mert abban sem szenved hiányt. Kell egy kis idő neki, hogy feloldódjon, de ha ez megtörtént, akkor remek társaság, aki szinte minden témában otthon van. Nagyon művelt ember, nem hiába olvasott már el több száz könyvet, és tanulta végig életének utolsó 13 évét. Emellett persze vannak rossz tulajdonságai. Túlságosan hataloméhes. Mondjuk inkább a háttérből szeret irányítani, de nem veti meg azt sem, hogyha ki kell állni a nagyközönség elé, hogyha mindenki megtudja, hogy az ő keze van a dologban. Két gyengéje van, az egyik a whisky, de abból is csak a drága, skót whiskyket issza meg, a másik pedig a nők. Persze nem egy nagy nőfaló, de vannak olyan helyzetek, hogy nem tud nemet mondani egy csinos nőnek. Van pár fóbiája is, sajnos ezekkel is megáldotta őt az ég. A magasságtól fél, és ezt nagyon titkolja, hiszen hogyha kitudódna, akkor bármely ellensége könnyen pánik rohamot okozhatna neki.

Pálcája: 13 hüvelyk, mahagóni fa pálca unikornisszőrrel a közepén. Tökéletes bűbájokhoz, és átváltoztatásokhoz, melyek a férfi specialitásai.

Bianca C. J. Rose

Titulus: A Fauvela házvezetője,és Bájitaltan tanár

Önéletrajz:

Születési név: Bianca Cierra Josephine Rose

Születési dátum: 1986. november 30.

Születési hely: London , Anglia

Szülei : William James Rose
Anna Caroline Rose

Tanított tantárgy : Bájitaltan

Foglalkozás : Nekromanta, tanár

Állatok : Királykobra (Sala)
Vadászgörény (Pete)
Holló (Artemisz)

Oldal: Semleges

Hobbi : Munka, rajzolás, festés, zene, repülés, fekete mágia tanulmányozása...

Különleges képesség : Párszaszájú

Iskolák: Magántanuló, Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola - Mardekár , Magán egyetem

Származás : Aranyvér

"Biztonságosabb koldulni,mint lopni, de sokkal jobb érzés valamit elvenni, mint kikönyörögni."

Slava Dmitrovics Ravenszkij

Titulus: Vendégtanár

Előtörténet:

1569-ben látta meg a napvilágot. 26 évesen csorgatta halandó életének porladó homokszemeit, mely a török-orosz háború alatt olyan gyorsan folytak az idő kopott homokórájában, mint ahogy a mosónők öntik ki piszkos viharvert lavórjukból az elhasznált vizet.
Zavaros fiatalkora már kisgyermek korában véget ért. Hamar kellett férfivá érnie apja halála miatt.
20 évesen feleségül vett egy gróf lányt. Szerelem házasság volt, ami abban a korban nem volt jellemző. Két éven át éltek együtt az orosz birtokon. A családalapítás 22 éves korára érkezett el. 14 éves felesége azonban gyermekükkel együtt belehalt a szülésbe.
Slava élete derékba tört…

250 évvel később, felvilágosult orosz származású Nyugat-Európai nemesként élte életét, tiszti karban parancsolt Napoleon, mellett….amíg el nem érte az orosz határt.
Ki szállt a háborúból, és ismét orosz földre került. Nem

maradt sokáig csalódott hazájában….az 1800-as évek közepén. Megfordult a jelentős események többségén. Hajón érkezett az újvilágba.

Csak ő ismeri a saját életének színességét.

William Wallington

Titulus: Kviddicsismeret tanár

Narcissa Volkova

Titulus: Gyom - és Gyógynövénytan tanár

Alexej Volkov

Titulus: Dal - és Rajzmágia szaktanár

Nitta Shizuke

Titulus: Pengemágia szaktanár

Faith Pantheran

Titulus: Sötét Varázslatok Kivédése tanár

Születési név: Faith Pantheran
Született: 1984. április 21. – Glasgow, Skócia
Szakma: pedagógus – SVK tanár, Bájitaltan tanár, Jóslástan tanár
Iskolai végzettség: Roxfort Boszorkány és Varázslóképző szakiskola
Szakképesítés tanulása: Drapanre Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskola
Családi állapot: egyedülálló.
Eddigi munkahelyek: Drapanre Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskola
Egyéb munkásságok: Alaposan tanulmányoztam a férfi egyedeket. Mindenféle szempontból.



Előtörténet:

Az életem? Nem egy nagy kaland. Legalábbis számomra nem, de mások számára lehetséges. Tevékenyen töltöttem életem minden egyes napját, és a későbbiekben is igyekszem így tenni. De lássuk inkább az én kicsiny történetemet, melyben elmesélem, hogyan is kerültem ide, a semmi közepére.
A családom már évszázadok óta viseli annak a neves varázslónak a nevét, aki egykoron Griffendél egyik legjobb barátjának számított, és maga is iskolát hozott létre. A szüleim azonban már nem az ő eszméi szerint neveltek fel, hiszen valljuk csak be, a fekete mágia igencsak maga alá gyűrte őket, velük együtt pedig engem is. De ne szaladjunk ennyire előre, jobb lesz, ha az elején kezdjük.
1984-et írtak, tavasz köszöntött Skóciára. Nem volt sem hideg, sem pedig meleg. Egészen kellemes időjárásra ébredtek a környék lakói, április 21-én. Az a nap azonban teljesen más volt, mint az előtte, vagy az utána következők, ugyanis ez volt születésemnek napja. Attól kezdve anyámék világa fenekestül felfordult, hála nekem. Hisztis voltam, és hangos. Ritka eset volt az, amikor csendben maradtam, és ők bármi másra koncentrálhattak, mint rám. Azt hiszem, hogy ez igazán nagylelkű cselekedet volt tőlem. Na igen, már akkor is az áldott jó szívem…
Viccet félretéve, páratlan gyerek voltam. Anyám véla vérvonalától örököltem szépségemet, apámtól pedig a ravaszságot, és a remek helyzetfelismerő készséget, aminek mindig nagy hasznát veszem. Talán nem meglepő, hogy amint járni és beszélni tudtam, máris pálcát adtak a kezembe. Nem nagyon érdekelte őket, hogy a törvények tiltják, vagy bármi más. Azt akarták, hogy mindent tökéletesen tudjak, amire majd szükségem lehet az életem során. Már korán megtapasztaltam jót, és rosszat is, ráadásul egyértelmű volt, hogy mihez van a legnagyobb tehetségem: a sötét varázslatokhoz, amihez a szüleim igencsak értettek. Azt hiszem pontosan itt érdemes megemlítenem, hogy az apám bizony tagja volt a halálfalóknak, mára azonban már bujdosik, nehogy az aurorok kézre kerítsék őt, hiszen hamar az Azkabanban találná magát, véleményem szerint. Legyek őszinte? Én büszke vagyok rá, és szerintem anyám is, hiszen vele tart mindenhová. Már évek óta nem is láttam őket, de azt hiszem, hogy egy kicsit már megint előre ugrottam, és jó néhány fontosabb momentum kimaradt.
Tehát otthon hamar hozzászoktattak a varázsláshoz, amit kezdetben nem nagyon fogtam fel, ám később már élveztem. Nagyon élveztem. Mire eljött az iskolakezdés ideje, valószínűleg sokkal előrébb indultam, mint a velem egykorú társaim. Ők bizonyára nem kaptak otthon afféle nevelést, mint én. Ezért pedig nagyon hálás voltam a szüleimnek, legalább a tudásommal is kiemelkedhettem, nem csak formálódó testemmel és bájos arcommal. Bár jobban belegondolva, ez egyáltalán nem meglepő, hiszen általában minden olyan ember, akinek véla vér csörgedezik az ereiben, hasonló hatással van a környezetére. Nekem azonban szent meggyőződésem, hogyha nem lenne velem is ez a helyzet, én akkor is szemrevaló nő hírében állnék.
A tanulmányaimat a Roxfort falain belül kezdtem meg. Tanulmányi eredményeim egytől-egyig példásak voltak, barátaim pedig bőven akadtak. Mivel a Mardekár ház tagja voltam, így nem meglepő, hogy többnyire velük barátkoztam, akiknek a szülei között több halálfaló is díszelgett. Mind büszkék voltunk rájuk, akárcsak ők maguk is arra, amiért Voldemortot szolgálják. Apától sokat tudtam ezekről az ügyletekről, és a tervei között szerepelt, hogy majd én is a nyomdokaiba lépek. Számomra azonban teljesen mást tartogatott az élet, ami még ráér egy kicsit szerintem.
A lényeg, hogy az évek hamar tovaszálltak, nekem pedig döntenem kellett, hogy mit is kezdhetnék én az életemmel, melyben már annyi minden kapott szerepet; fiúk, fekete mágia, fiúk, fiúk, és számtalan egyéb kaland, melyek során valahogy mindig sikerült magam veszélybe sodorni, és mindig sikeresen megúsztam. Hála istennek felsőbb éves koromban már óriási hasznát vettem az animágiának, hiszen fel tudtam venni akár egy hatalmas leopárd alakját is, amiben azt hiszem, hogy ükükükükükapámra ütöttem. Nem volt nehéz meglógni így, semmi elől sem. A diákévek azonban a végéhez közeledtek, és végre sikerült döntenem. Nem álltam be apámhoz, hanem a tanári pályára léptem. Elutaztam Skóciából, és meg sem álltam a hideg Oroszországig, ahol a gyakornoki éveimet szándékoztam eltölteni. Nem volt nehéz dolgom, hiszen egyből felvettek. Mire nem jó az, ha az ember egyik felmenője remek kis iskolát alapít, nem igaz? Valljuk csak be, mindig is roppant szerencsésnek mondhattam magam, ami az évek során egyáltalán nem kopott meg.
Három évet töltöttem úgy, hogy csak mint tanársegéd dolgoztam itt az intézményben, minden évben, mindig más tárgyból. Ám amint letelt ez az idő, és egy tanári állás éppen megüresedett. A szerencse pedig ismét engem pártolt, hiszen mit ad isten? Éppen a sötét varázslatok kivédésére lettem kinevezve, mint tanár. Hiába imádtam a fekete mágiát, hiába rajongtam érte oly kétségbeesetten és betegesen, azt hiszem, pontosan azért vagyok ilyen jó abban, amit csinálok, mert ennyire odáig vagyok érte, és ennyire jól ismerek minden egyes ártást és átkot. Gyakran mesélem el a diákjaimnak egy-egy tapasztalatomat, még abból az időből, mikor velük egy idős voltam. Általában vagy döbbent hallgatás fogad, vagy nevetés, amikor esetleg olyan esetet mesélek el, ami mókásan sült el. Többnyire kihagyom azokat, amik rosszul értek véget, de időnként attól sem riadok vissza, hogy ebbe beavassam őket. Talán éppen azért, hogy ezzel is figyelmeztessem őket, mennyire helytelen az egész. Elég volt, ha én tudtam magamban, mennyire mániámmá vált a fekete mágia gyakorlása, bár ez az én kicsiny titkom marad, talán örökre.

Jellem:

Részletezzem azt, hogy milyen csodálatos vagyok? Rendben, hiszen nem okoz túl nagy gondot számomra.
Olyan vagyok, akár egy befoghatatlan vadmacska. Engem nem lehet csak úgy megszelídíteni, és láncra verve tartani. Gyűlölöm azt, ha valaki beskatulyáz, vagy esetleg magához közel akar tartani örökké. Még mit nem, nem vagyok kezes bárány. Veszélyes vagyok, akaratos és hiú. Meggyőződésem, hogy nálam szebb nő nem létezik a földön, vagy legalábbis az iskola falain belül. Talán ebben van is némi igazság, hiszen nem minden ötödik ember szaladgál úgy, hogy vélák vére csörgedezik az ereiben. Én pedig roppant büszke vagyok erre a származásomra.
Megjelenésem figyelemfelkeltő, és tiszteletet parancsoló. Bárhol felfigyelnek rám, legyek akár talárba, akár egy olyan ruhadarabomba, amiből árad a szenvedély és a kimondatlan ígéretek. Ezt általában kihasználom, és kegyetlen flörtölésbe kezdek. Igazából ezt a kegyetlenséget másképp is lehet értelmezni, hiszen a hobbijaim közé tartozik, hogy kínozgatok embereket, bár a diákjaimat nem nagyon bántom, de ha nálam valaki olyat követ el, a büntetés egészen más fogalomkörbe tartozik az én olvasatomban, mint a kollégáimnál. Velem senki nem mer packázni, legyen az gyerek, vagy felnőtt. Talán jobban is teszik.
Intelligenciám páratlan, éppen úgy, ahogy a szépségem is. Elég temperamentumos nőszemély hírében állok, amivel gyakran kivívom mások félelmét, tiszteletét vagy akár utálatát is. Ez utóbbi a legjellemzőbb mindközül, bár engem teljesen hidegen hagy, hogy ki mit gondol rólam. Ha valaki csak megpróbál ártani nekem, az nem kel fel élve.
Sokat mosolygok, ennek ellenére a legtöbbször nem őszinte, sokkalta inkább mondanám gunyorosnak. Szeretek ironizálni, és másokba belekötni. Nem sok barátom van, bár azt hiszem, hogy ezért senkit sem okolhatok. Talán az egyetlen barátaim a fiú diákjaim, akiknek a szeme majd kiesik, amikor órát tartok előttük.

Külső leírása:

Nem vagyok magas, csupán 167 centi, mégis felhívom magamra a figyelmet minden körülmények között. Testem tökéletesen arányos és nőies. Hasam lapos, lábaim formásak és hosszúak, melleim pedig irigylésre méltóan teltek. Bárhol lejtek is el az épületben, többnyire utánam fordulnak. Járásom légies, és ringatózó.
Arcomat finom vonások teszik még bájosabbá, még szebbé. Ajkaim teltek, és gyakran festem őket élénkpirosra, míg szemeim hatalmas nagyok és olyan kékek, akár a legnemesebb zafír. Szempilláim hosszúak, és sötéten virítanak, aminek köszönhetően csak még nagyobbnak hatnak lélektükreim. Az összképet hosszan leomló, dús szőke haj teszi teljessé, mely alapjáraton is elég feltűnőnek számít, esetemben azonban felér egy neonreklámmal.
Ruházatomban változatos darabok jelennek meg, a legtöbbször a kihívó és csábító fajtából kerülnek ki, azonban az iskola területén ugyebár kötelező a talár, amivel nehezen tudok megbarátkozni. Szeretem kihangsúlyozni azt, amim van, nem pedig elrejteni. Legyen akár rövid, akár mélyen dekoltált, én mindbe előszeretettel bújok bele.
A cipőmániámról pedig semmiféle körülmények között nem mondanék le, ennek fényében még a talárhoz is azt veszek fel. Több száz párat számláltam legutóbb, de sosem elég belőle. Mind olyan magas, hogy egy tapasztalatlan bármikor kitörhetné a nyakát benne, vagy akár nekem is elég lenne egy rossz mozdulat. De ugyebár nálam nem áll fent ez a veszély.

Varázspálca:

13 és fél hüvelyk, Tiszafa pálca sárkányszívizomhúrral, mely számomra tökéletes gyilkoló eszköz.

Állat:

Egy sziámi macska, Lucius.

Morgana Detyka

Titulus: Legendás Lényeg Ismerete tanár

Sirus Alyser

Titulus: Mágiatörténet tanár

Név: Rufus Anton Jericho
Álnév: Sirus Alyser (Prof.)
Születési idő és hely: 1974. október 5.
Karakter kora: 35
Nem: Férfi
Háttér: aranyvérű

Szakirány: Sötét varázslatok, Mágiatörténet ( Az iskolában csak Mágiatörténetet oktat )
Foglalkozás: Sötét varázsló, Az árnyak rendjének egyik leghűbb tagja
Iskolai poszt: Tanár (természetesen csak álcaként )
Pálca: 16,5 hüvelyk , diófából, egyszarvúszőr maggal.
Háziállat: Egy szürkebagoly, Othello.
Gyűrű: Éjfekete, matt színezetű gyűrű egy apró, sötétkék kővel.



35 évvel ezelőtt született Mexikó egyik kis településén, San Joséban. Szülei aranyvérű ültetvényesek voltak, birtokukon egy hatalmas épületben laktak. Apja és anyja is tagja volt a Halálfalók csoportjának, hisz mindketten sötét varázslók voltak, s céljuk az volt, hogy leigázzák a muglikat és végre szabadon élhessenek, anélkül, hogy titkolni kelljen a varázsvilág létezését. Házasságuk amolyan „érdekházasságnak” számított, csupán csak a vagyon, a rang és a közös elképzelések kötötték össze őket. Ezen házasságból született egyetlen fiúgyermekük, teljes nevén Rufus Anton Jericho. A fiúval már kiskorától kezdve dadák és inasok törődtek, mivel a szülőknek csak gondot jelentett. Nekik nem azért kellett a gyerek, hogy legyen örökösük, hanem azért, mert így akartak a Sötét Nagyúrnál bevágódni, akik a halálfalókhoz tartozó házaspárokat ösztönözték a tagok utánpótlására, ily módon. Három éves korától elkezdték belé sulykolni az alapműveltséget és az aranyvér normáit. Ezen felül szigorú utasításokat adtak neki, hat éves korától sportra és önvédelemre késztették őt. A szülők úgy bántak vele, mintha csak egy eszköz lenne. Gyakran megalázták, előfordult, hogy éjszaka kiállították a zuhogó esőbe, s kezeibe téglát helyeztek, hogy addig tartsa a súlyt, amíg el nem ájul. Ezzel próbálták belé nevelni a kitartást és az akaraterőt, hogy ha küzd, akkor bármit elérhet. A kis Rufus eleinte gyakran sírt, magányos gyermek volt, egyedül érezte magát. Vele egykorú társaságra nem igen tett szert. Aztán egy napon, szülei nem tértek haza. Egy összecsapás során életüket vesztették. Rufus így került árvaságra, de a Sötét Nagyúr gondoskodott arról, hogy egyetlen ifjú halálfaló növendék se maradjon magára, hisz egész gyerekkora óta az ő szemléletükben növekedett. Éppen ezért, azz egyik tag, Otto von Seamus, egy orosz származású sötét varázsló vette magához és 15 éves koráig a fiút saját otthonában nevelte. Átlagos fiúnak tűnt, leszámítva egy csúnya sebet a felső ajka felett, amit még a szülei okoztak neki az egyik fenyítés során. Rufus 15 évesen került be a Drapanreba, ahol kortársai azonnal gúnyolni kezdték őt. Először ott is visszahúzódó gyermekként viselkedett, de utána elege lett, s nem tűrte tovább azt a fajta megalázást, amit korábbi otthonában kellett elviselnie. A szüleitől tanult képességekkel, s a tőlük látott szigorral állt ellen. Többeket megvert, s túlzott agresszivitással viselkedett. Úgy tűnt, hogy az a sok elfojtott sérelem egyszerre tört elő belőle. Jerichot 15 évesen kivették az iskolából, s Otto egy évig a saját otthonában neveltette tovább. Ő is szigorúan bánt a fiúval, de egyszer sem bánt vele úgy, ahogy vérszerinti szülei. Valamint Otto olyan jellemmel és karizmával rendelkezett, hogy képes volt tiszteletet kiváltani, s tény, hogy ő volt az egyetlen, akire a fiú hallgatott, s volt az egyetlen, akitől Rufus tartott. Természetesen, az egy év alatt nevelőapjától is elég sok szörnyűséget látott, főleg olyankor, amikor a beosztottai látogatták meg az otthonukban, s Ottonak valami nem tetszett… Egy év után úgy tűnt, hogy Rufus lenyugodott, s készen áll arra, hogy visszakerülve a Varázslóképző Intézményben folytassa a tanulmányait. Ellentétben a többiekkel, ő már ekkor széleskörű ismeretekkel rendelkezett főként a sötét varázslatok terén, hisz Otto képezte őt, nagy céljai voltak a gyermekkel. Rajta kívül egyébként még négy ilyen fiú volt, akit hasonlóan Rufushoz, a jövőbeli céljaiért képezték. Rufus iskolai tanulmányai során egy magas célt emelt maga elé és azt próbálta teljesíteni. Jól tanult, mondhatni kiválóan, s főleg azokból a tárgyakból, amelyek érdekelték őt. Szabadidejében pszcihológiai könyveket olvasgatott, s Freud írásait. Ez a tárgy különösen érdekelte őt, s nagyon sok mindenre rávilágította őt. 17 éves korában egy iskolai csetepatéba keveredett, ahol több társát is súlyosan megsebesítette. Az iskola vezetősége úgy gondolta, hogy a fiú nem alkalmas a társasági életre, ezért az iskolából egy elmegyógyintézetbe került, ahol egy évet töltött el. Ott próbáltak rájönni arra, hogy a fiú mitől lett olyan, amilyen, azonban Rufus annyira elzárkózott és annyira rejtélyes gyermek volt, hogy az okot az orvosok sosem derítették ki. Otto mindent megtett azért, hogy a fiú felépüljön, s úgy tűnt, hogy sikerült, a fiú 18 évesen gyógyultan távozott az elmegyógy intézetből, s néhány kérvény megírása után visszakerülhetett a Drapanreba. Persze szigorúan szabályozták őt, nem kviddicsezhetett, csakis egyedi sportokat végezhetett, kerülnie kellett minden csoportos foglalkozást. 18 éves kora után, mikor halált okozó testi sértést követett el, véglegesen kitiltották az Intézményből, s egy varázslóknak kialakított, fiatalkorúak börtönébe került. Ott, mivel tömérdek szabadideje volt, varázslatokat tanult és pszcihológiai könyveket olvasgatott . A sötét varázslatok területén különleges tehetsége volt, de a börtönben ezt nem tudta alkalmazni. Három évvel később Otto kapcsolatainak segítségével szabadon hagyhatta el a börtönt. Miután végzett, nevelőapja kérésére próbák kiállása után a Halálfalók tagja lett, s olyan feladatokat látott el, amivel megbízták. Többek között a fiatal halálfalókat képezte ki, fegyelemre nevelte őket, kitartásra és arra, hogy sose tudják őket megtörni. Ez fontos feladat volt, hisz a harcok során csak ilyen tagokkal léphetnek előrébb. Amolyan „trénerként” funkcionált, de ha egyéb feladatokkal bízták meg, akkor azokat is elvégezte. A kilencvenes években egyre több összecsapásra került sor, melyeken mindig részt vett. Az egyik legnagyobb ütközet során azonban hiába tett meg mindent, amire csak képes volt, Voldemort elbukott, s vele együtt a halálfalók is…Ám, nem kellett sok idő, s egy erős varázsló, kit Ezekielnek neveztek, újra összetoborozta a csapatot és Árnyak rendjeként újra megalapította a sötét varázslók szövetségét. Kérdés sem volt, hogy Rufus csatlakozzon a gonosz csatlósaihoz, elsők között támogatta az új Nagyurat. Ennek is meglett az eredménye, pár évvel később feladatot kapott a Nagyúrtól, hogy egykori iskolájába térjen vissza, s beépülve a diákok közé segítsen neki megtalálni valamit, amire szüksége van. Persze, ez nem volt egyszerű, hisz saját nevén nem mehetett volna, éppen ezért új papírokkal, s új személyazonossággal került be a Drapanre tanári karába, mint Mágiatörténet tanár.





Tulajdonságaid: Szürkéskék szemek, sötétbarna haj, magas, sportos, testalkat. Megfelelő kiállás, egyenes tartás, kimért, hűvös tekintet. Finoman ráncolt homlok. Elegáns ruházat, tökéletes megjelenés.

Jellemed: Intelligens, hidegvérű, rosszindulatú, lételeme mások irányítása, befűzése, átejtése. Imádja a cselszövéseket, a ravasz taktikákat, trükköket. Kimért, szigorú és olykor erőszakos, de képes visszafogni az indulatait. Bölcs, megfontoltan terveli ki a lépéseit, figyel arra, hogy ne húzzák csőbe. Szereti, ha az utolsó szó az övé, szeret megalázni másokat. Nem kenyere a megbocsátás, ha valaki hibázik nála, annak nagy ára van. Mániákusan szereti a rendet, ránézésre tökéletesnek tűnhet. Szereti másokra ráhozni a frászt, érzéketlen, pszcihopata jellemmel rendelkezik…

Oldal: Tanáraink
Üdvözöllek a Drapanre honlapján!!! - © 2008 - 2024 - drapanre.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat